Hétfő reggel még félszegen gurultak a labdák, péntekre viszont már úgy csattant az ütő, mintha a kölykök egy éve nem csináltak volna mást. Padel, bicikli, számháború és rengeteg nevetés – így nézett ki a Duna Padel Tábor belülről.
A pálya volt a főszereplő
Padeleztünk délelőtt, padeleztünk délután. Naponta két menet: a kezdők az első napokban megtanulták, merre kell fordítani az ütőt, a haladók pedig már a fal utáni visszapattanókra vadásztak. Geri türelmesen adogatott, magyarázott, biztatott, a többit pedig elvégezte a gyerekek lendülete. Ami hétfőn még bizonytalan próbálkozás volt, csütörtökre tiszta, magabiztos ütéssé érett. A hét végére aztán már nem csak gyakoroltunk: komplett meccseket játszottunk. Megtanultuk a pontozást, a szabályokat, és péntekre mindenki pontosan tudta, mikor jár a pont – és mikor lehet vitatkozni rajta. Az utolsó napokra a pálya szélén valódi szurkolótábor alakult ki, mert aki éppen nem volt bent, az kívülről kiabált be tanácsokat.
Feltöltődés két kör között
Ilyen tempó után jár a pihenő – és el is fáradtunk rendesen, úgyhogy a szünetek nem véletlenül kerültek a napirendbe. Délben leültünk a meleg ebédhez, közben pedig egész nap akadt mit csipegetni: gyümölcs, szendvics, egy kis pékáru mindig várt minket. Ezek a percek nem kényszerpihenők voltak, hanem a nap legmókásabb részei – itt indultak a kegyetlen ping-pong-csaták, és innen fordult vissza mindenki új erővel a játékhoz.
Nem csak a csarnokban
Egy tábor nem áll meg a bejárati ajtónál. Nyeregbe pattantunk, és biciklivel legurultunk a Duna-partra, ahol kitört a számháború: futás, kiabálás, lesből leolvasott számok, taktikai sutyorgás a bokrok mögött – meg az a fajta hajsza, amitől estére mindenki jóllakottan fáradt. Volt, aki stratégiát épített, volt, aki egyszerűen csak gyorsabban futott a többieknél. Mindkettő működött.
Az agy is dolgozott – és a végén ott maradt a tabló
A test edzése után az észnek is jutott feladat. Társasjátékokkal törtük a fejünket, és két favorit hamar kirajzolódott: a Dobble, ahol a gyorsabb szem nyer, illetve a Torpedó, amiben egyetlen jól elhelyezett találat is óriási ünneplést hozott – meg persze egy-két drámai jajgatást a túloldalon. Elővettük a papírt is, és papírhajókat hajtogattunk, mert néha a legegyszerűbb dolog a legjobb szórakozás. A legszebb emlék pedig szintén a saját kezünkkel készült el: elhasznált padellabdákból és rengeteg fényképből állt össze a Duna Padel Tábor Tabló. Minden labda egy fotó, minden fotó egy pillanat – együtt pedig ott függ a falon az egész hét: az első ügyetlen ütések, a folyópart, a szünetek, a meccsek és az a végeérhetetlen kacagás, ami mindezt összetartotta.
Hamarabb találkozhatunk, mint gondolnád
Öt nap, és úgy elrepült, mint egy jól megütött labda. Köszönjük minden kis padelezőnek és minden szülőnek – remek volt veletek. A hír pedig, amit sokan vártok: augusztus végén egy második turnus is indulhat, ha van rá elég jelentkező. Ha érdekel a folytatás, írj nekünk az
